Lovasberény község

Adatok

Régió: Közép-Dunántúl
Megye: Fejér megye
Kistérség: Székesfehérvári kistérség
Lakosság: 2774 fő
Terület: 60.62 km²
Népsűrűség: 45,76 fő/km²
Rang: község
Körzet hívó: 22

Fekvése

Története

A Vértes-hegység déli és a Velencei-hegység északi nyúlványai között elterülő termékeny sík- és dombvidéket, amelyet a Rovákja-patak szel át, a Krisztus születése előtti 2. évezredben már gondolkodó, alkotó népek lakták. A bronzkorban Mihályvár és térségét népesítették be, de a kelták és a rómaiak településnyomai, temetői is megtalálhatók a település mai határában. A község neve egy 1302-ben kiadott oklevélben bukkan fel Lowazberen (Lovászberény) alakban. A Lovas-Berény településnév a XVII. század végén állandósult. Határa IX-X. század fordulójától kezdve a Csák nemzetség ősi szállásterületéhez tartozott. 1332-ben már templomos hely, a XV. században pedig a Buzlai család birtoka. Buzlai Mózes a század utolsó évtizedeiben átépíttette, megnagyobbíttatta a templomot, és VIII. Ince pápától 1484-ben az itteni Szent András-egyház búcsúengedélyt kapott. A török hódoltság első évtizedeiben a falu elnéptelenedett, csak 1637-ben népesítették be újra a Tolna megyei Bikácsról érkezett református magyarok. A XVII. század végéig a református családok száma meghaladta a hatvanat, és a község népessége már meghaladta a háromszáz főt. Újjáépítették a falut, megkezdték a földek művelését, és birtokba vették a korábbi római katolikus templomot. A XVIII. század első évtizedeiben Lovasberény benépesítése újabb fordulatot vett. Morvaországból zsidók érkeztek, Közép-Németországból, a Hessen-Kassel tartománygrófság területéről harminc római katolikus család telepedett meg. Ettől az időszaktól kezdve vallásában, kultúrájában, szokásaiban vegyes népesség élt a községben. Az izraeliták száma a XIX. század közepéig folyamatosan növekedett, meghaladta az 1200 főt. Miután a szabad királyi városokban is letelepedhettek, számuk gyors ütemben csökkent. Nemcsak a gazdasági fejlődés időszaka a XVIII. század, hanem a reformátusok és a római katolikusok között elmélyülő ellentétek korszaka is. A rekatolizáció a birtokos család tagjaihoz, a Czirákyakhoz kötődik. Gróf Cziráky József 1730-ban vásárolta meg az uradalmat Franz Anselm Fleischmann bárótól. 1740-ben úrbéri szerződést kötött jobbágyaival, 1748-ban pedig elvette a reformátusoktól a templomot, s azt a római katolikus hitet követő alattvalóinak adta át. A reformátusok közel két esztendeig az Isten szabad ege alatt tartották az istentiszteletet. 1751-ben építették fel sövényből és nádból font oratóriumukat. Kőből épített templomot csak 1786-ban emelhettek. Ebben az időszakban mindhárom felekezet (római katolikusok, reformátusok és izraeliták) rendelkezett iskolával, a tanítók személyét is ismerjük. A gazdasági fellendülés eredményeként 1765-ben Lovasberény vásártartási jogot kapott, és ezzel a mezővárosok sorába emelkedett. A század végén már 327 lakóházat írtak össze, a családok száma 490, népessége pedig meghaladta a kétezerötszázat. A XVIII. századtól a község, majd a mezőváros története összekapcsolódott a Cziráky család históriájával. Lovasberény "épített világát" elsősorban gróf Cziráky Antal Mózes határozta meg. 1809-ben fejeződött be a kastély építése, majd 1834-ben a vidéki szempontból monumentális római katolikus templomé. Az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc alatt jelentős változásokra került sor. A jobbágyok szabad paraszti birtokossá lettek, megszabadultak a földesúr gazdasági és jogi fennhatóságától. Lovasberény lakóinak döntő többsége a haza szolgálatába lépett, a római katolikus plébánost s a református lelkészt is letartóztatták a császáriak, mert Kossuthnak, a magyar függetlenségnek voltak hívei. Lovasberény történetében is csak a kiegyezés után bontakozott ki a polgári fejlődés. Megalakult a képviselő-testület és az elöljáróság. A népiskolai törvény szellemében új iskolák épültek, majd a tankötelesek iskolai előkészítése érdekében óvoda létesült. Megkezdődött a helyi társadalom önszerveződése; társadalmi és kulturális egyesületek jöttek létre, többek között segélyegylet, olvasókör és tűzoltó-egyesület kezdte meg működését. A kulturális egyesületek művelődési lehetőséget biztosítottak, közízlést formáltak, és társadalmi kapcsolatokat teremtettek. A település további gyarapodását az első világháború, majd az azt követő forradalmak törték meg. A XX. század húszas éveitől számítható konszolidáció során feléledtek, újjászerveződtek az egyesületek, és a megváltozott viszonyok közepette új társadalmi, közművelődési egyletek, társaságok alakultak. Ismét pezsgő közélet jellemezte Lovasberényt. A második világháború minden korábbinál súlyosabb megpróbáltatásokat hozott a falu életébe. 1944 decemberében Lovasberény is hadszíntérré vált, a négy hónapon át tartó súlyos harcok után 1945. március 20-án hallgattak el a fegyverek. A háború során 97-en vesztették életüket, 51-en lettek a holokauszt áldozatai. Megrongálódott 72 lakóépület, 38 pedig lakhatatlanná vált. A harcoló alakulatok felélték az állatállományt, 62 szarvasmarha, 75 sertés és 104 ló maradt a községben. Az 1945 tavaszán kibontakozó demokratikus átalakulás több forrásból táplálkozott: a többpártrendszerből, a néphatalmi testületek tevékenységéből és a földreform végrehajtásából. A közigazgatás megszervezésével egy időben zajlott a földreform, 236 földigénylő között 2099 hold szántót osztottak ki, egy igénylőre átlagosan kilenc hold föld jutott. A birtokok felaprózottságát mutatja, hogy a falu határában 6350 parcellát tartottak nyilván. 1945-ben megkezdődtek az államosítások, a negyvenes évek végén a kulákrendelettel félelemben tartott földművesek tömegesen hagytak fel foglalkozásukkal, és ajánlották fel ingatlanaikat az államnak. A református és a római katolikus egyházközséget is háttérbe szorították, iskoláikat és az óvodát ugyancsak államosították. 1950-ben a község önkormányzatát is felszámolták. Az 1956. október 23-án kirobbanó magyar forradalom és szabadságharc volt minderre a tiltakozó válasz. Lovasberényben is megalakult a nemzeti bizottság és a nemzetőrség. November 4-én a szovjet Vörös Hadsereg koncentrált támadása hiúsította meg a demokratikus törekvések további térnyerését. A forradalom és szabadságharc utáni években a vidék szocializálása, a termelőszövetkezetek megalakítása került előtérbe. A népesség létszáma is tükrözte a változásokat: 1949-ben 3102, 1960-ban 3129, 1970-ben 2973, 1980-ban 2639, 1990-ben 2594 fő lakta a községet. Napjainkban szerény mértékű növekedést tapasztalunk, 2751 fő a település össznépessége. forrás:lovasbereny.hu

Látnivalók

Lenke Galéria (Vaszary János u. 17.)

Lovasberény, Cziráky-kastély

Cziráky kastély

Székesfehérvár irányából beérve a faluba, bal kéz felől két zord kőoroszlán fogadja az ideérkezőket. Ezek őrzik a kastélyhoz vezető bejáratot. Feltételezések alapján a kastély első épületeit a Pálffy család valamelyik tagja építtette. Siegbert Heister osztrák tábornokról tudjuk, hogy itt lakott és valószínűleg 1699 után rendbehozatta és bővíttette a már meglévő épületeket. Ezek alkották később a kastély jobbszárnyát. Heister nevéhez fűződik az egykori plébánia templomocska építése is. Az építkezés idején még a kastély és a templom között vezetett az alcsúti út, melyet aztán a parkon kívülre helyeztek át. A XVII. század végén és a XVIII. század elején még egyszerű falusi udvarháznak lehetett nevezni a tulajdonosok lakhelyét. 1730-ban a Cziráky család úgy döntött, hogy ideköltöznek és megfelelő nagyúri lakhelyet építtetnek maguknak. Rieder János építésszel vették fel a kapcsolatot, aki megalkotta a két szárnyat 1763 és 1767 között. A balszárnyat a vendégeknek tartották fenn és fedett kocsibejárás szakította meg, elválasztva az emeletes résztől. A jobbszárnyon alakították ki a konyhát és a cselédség lakásait. A két szárnyat összekapcsolja a főépület, amelyet valószínű, hogy Rieder János fia, Jakab tervezett és épített klasszicista stílusban 1804 és 1810 között. Ha szemben állunk a kastéllyal, láthatjuk, hogy a gazdagon kiképzett római ion oszloprend mögött három félköríves záródású ajtó vezetett a középső (az emeletre is felnyúló) nagyterembe. Az oszlopok fölött a háromszögű mezőben (timpanonban) látható a Czirákyak és Cziráky Antal Mózes feleségének, Illésházy Júliának családi címerei, a portikusz alatt pedig mitológiai jeleneteket ábrázoló domborművek láthatók. Bent az emeletnyi szalonból jobbra a grófné, balra pedig a gróf lakosztályai nyíltak, ezeket három-három díszesebb szoba alkotta. A grófi lakosztályhoz tartozott a könyvtár és a családi levéltár is. A szalon mögött hátul volt a fogadó előcsarnok, mely oldalra szorítja az emeletre vezető lépcsőt. Az U-alakban hátranyúló földszinti szárnyakban sorakoztak bal oldalon a gazdasági és személyzeti, jobb oldalon pedig a lakóhelyiségek. Szemben az U-alak nyitott részével egymásnak fordított L-alakú épületek egészítették ki a komplexumot zárt egésszé. A kastély emeleti ablakaiból az akkori főutcát lehetett látni. Ha most kinéznénk, szép látvány tárulna a szemünk elé, csakúgy mint annak idején a kastély lakóinak szeme elé is. A falu legszebb utcája, a sok-sok fával szegélyezett Kossuth (Öreg) utca nyúlik el hosszan, közepén terpeszkedik a kéttornyú római katolikus templom, távolabb pedig a református templom karcsú tornya magasodik. 1763-ban Cziráky György az újjáépítésekkel együtt létrehozott a kastély kerti részén egy 22 öl széles és 36 öl hosszú díszkertet. 1794-ben Cziráky Antal Mózes alakíttatta ki a messze földön híres angolkertet (tájképi kertet), melybe növényi különlegességeket hozatott, sétányokat építtetett. Pompás kertjébe természetes forrásból táplálkozó mesterséges tavat ásatott, mely mellett a kitermelt földből halmozott dombok őrzik uruk és úrnőjük nevét (Antal és Rózsa domb). A parkot kőhidak és szobrok tették változatossá. A kastély előtt állt két hársfa, amelyet a múlt századi leltár már öreg fákként emleget. Szerencsére szépen illeszkedtek a kert hangulatába, így nem vágták ki, sőt örültek árnyékuknak. A kastély épületegyüttesének utolsó jelentős átalakítását Ybl Miklós végezte, kinek hagyatékában megtalálhatók a kastély átépítésének tervrajzai. Ybl nevéhez fűződik a jobboldali udvari szárny átépítése és a hátsó sarokpavilonok megújított külseje. Míg a baloldali földszintes oldalszárny folyosójának még hevederekkel ritmizált cseh boltozata van, addig a jobboldali folyosónak lapos a mennyezete. Az utóbbi szárny külső homlokzata háromtengelyes rizalitjával is későbbi eredetű. A baloldali földszintes szárny külső homlokzata végén az ablakok különböző nagysága és szintje is elárulja Ybl átalakítását. Ezenkívül tőle származik a szárny első tengelyének áthajtója. Egyenes, füles keretű a nyílása, romantikus az oromzata. A melléképületek nagy részben Ybl munkái, illetve átalakításai és a nagytor-nyú barokk kápolnát is ő hozatta rendbe. forrás:lovasbereny.hu

Következő községek

További községek